Előző bejegyzésem második fejezete szintén a Postán kezdődik, és két szállon fut - össze. Egy postás nagy köteg pénzzel indul borravaló-gyűjtő körútjára: a nyugdíjat viszi a munkában megöregedett néniknek, bácsiknak. Kapuról kapura, lakásról lakásra jár, kétszer csenget, és kiszámolja  kinek kinek a havi nyugellátmányt.

De miközben pénzes postásunk a várost járja, egy másik postás-táskában sárga csekkre írt követelések szelik a várost, egy egy címre akár fél tucat is érkezik: víz, gáz, fűtés, villany, telefon, internet... A postaládában lapulnak, majd borítékjukból megszabadulva elmarasztalón várják beteljesülésüket az íróasztal sarkán, a kredencen, a kis polcon.

Amikor a sárga csekk, és a nyugdíj találkozik, összefut a két szál, és hármasban a nénivel megy a postára. A pénz boldogan ugrik a kasszába, a csekket pedig utóléri szomorú végzete, megcsonkítva utazik haza az irattárcában, hogy egy fiók mélyén leljen örök békességet.
 

Mennyi felesleges munka az infrastruktúrának, és felesleges fáradozás a felhasználónak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.